2010. november 15.

A Háros Rádióklub tagjai Albániába készülnek a CQ WW DX CW versenyre:

http://www.za3ha.com/

RSGB Convention - 9-10 Oct 2010

HA7RY és HA5X az RSGB Convention díszvendégei voltak az előző hétvégén.

Pre-Dinner drinks: Colin G3PSM, Tomi HA7RY (of the excellent TX3A Chesterfield operation), Max M0GHQ and Chris HA5X.

Tomi HA7RY with GM-DX Group Chairman Rob GM3YTS. Rob had presented Tomi HA7RY with a GM-DX Quaich at Ham Radio.

Forrás: http://g3txf.com/dxtrip/HFC-Oct-10/HFC10.html

HA7RY és HG5X előadást tart a Lake Wettern DX Group találkozóján Svédországban

A TX3A operátorainak Rob GM3YTS átadja a GM-DX Quaich trófeát Friedrichshafenben:

Balról jobbra: HA7RY, AA7JV, GM3YTS

10th June, 2010.

Chesterfield Island

KÉT SRÁC, EGY RÁDIÓ ÉS EGY SÁTOR
TX3A
A 2009 évi Chesterfield rádiós expedíció
Wallner György
AA7JV

"Hajónk lassan halad útján nyugatra, Ausztrália felé. A Korall tenger nyílt vizén vagyunk. Nagyok a hullámok, a
szél erősödik. Mégis, boldogok vagyunk; egyik legnagyobb rádiós kalandtúránkról tartunk hazafelé.”

Háborgó tengeren, úton hazafelé a Chesterfield Zátonyról

Bevezető

A 2009. évi TX3A rádiós expedíció 2009. november 3-tól november 30-ig között volt hallható. Ez kettőnk,HA7RY Tomiés AA7JV Gyuri, egyszerű alsósávos rádiós expedíciója volt. Ottlétünk 28 napja alatt töbmint36.000 összeköttetést létesítettünk. Kereskedelmi szponzoraink nem voltak, bár jelentős adományt kaptunk egyénektől és kluboktól. Azért mentünk, hogy jól érezzük magunkat és hogy annyi TX3A (FK8/C) összeköttetést létesítsünk, amennyi ésszerű keretek között csak lehetséges. E gondolat mentén pedig megakartuk tartani a dolgokat a maguk egyszerűségében, vissza akartuk adni az „amatőr”-jelleget a rádióamatőrködésnek. Következzék hát a mi történetünk.

Előzmények
Mindig is vágytunk rá, hogy eljussunk Chesterfieldre. Már 2008. végén az adóengedély és mindenféle más szükséges papír beszerzésén ügyködtem. Gyorsan kiderült azonban, hogy ez nem fog menni az általunk tervezett március-áprilisi időintervallumra. Így hát helyette a Mellish zátonyra mentünk. (ld.: vk9gmw.com)
Az expedíció végén félig-meddig tréfálkozva ilyesmiken törtük a fejünket: „Itt vagyunk, mindössze 200 mérföldre
Chesterfieldtől, minden felszerelésünk adott. Miért nem megyünk Chesterfieldre MOST?” Nos, még ha
olyannyira akartuk is, nem lehetett. Nem volt engedélyünk, nem volt elég üzemanyagunk, és nem volt elég
élelmünk sem. Máskor kell megcsinálni.
Reminek, FK8CP-nek köszönhetően 2009. júliusára megkaptuk az engedélyt a TX3A speciális hívójellel a
Chesterfield zátonyra. Habár csak két hétre szólt – november 23-tól december 6-ig – kezdetnek nem volt rossz.
Elkezdtük szervezni az expedíciót: felkészíteni a hajót és a berendezéseket, megépíteni, vagy megvásárolni,
amivel éppen nem rendelkeztünk. Ismét alsósávos expedíció lesz, ahol elsősorban a 160, 80 és 40 méteres
sávokra fogunk koncentrálni. Az alsó sávok különleges felkészülést igényelnek. Jó adóantennára, és speciális
vevőantennákra van szükség. Azt akartuk, hogy az adóantennáink a sós vízben álljanak, ez viszont egyedi
felszerelést és technikát követel!
Eredetileg Ausztráliából Új-Kaledóniába kellett volna hajózni, hogy átesve a vámvizsgálaton és a beutazási
formaságokon, visszaúton Chesterfielden kössünk ki. Ez 2000 tengeri mérföldes (kb. 4000 km) és összesen két
hónapig tartó körutat jelentett volna! Szerencsére a francia hatóságoktól egyedi mentességet kaptunk és
megengedték, hogy egyikünk Nouméába repülve elintézhesse az összes formaságot, anélkül, hogy a hajót
ténylegesen be kelljen mutatnunk. Sőt, még gyorsan meg is sikerült hosszabbíttatni az engedélyünk
érvényességét egy hónapra. Éljenek a franciák!

A Chesterfield zátony

A Chesterfield zátony Ausztráliától 500 tengeri mérföldre (kb. 1000 km) keletre lévő, sekély homokpadokkal,
korallzátonyokkal és kis homokzátonyokkal tarkított terület része. A terület körülbelül félúton található Ausztrália
és Új-Kaledónia között. A francia fennhatóság alatt álló Chesterfield-szigetek (franciául: Iles Chesterfield), egy
V-alakú korallzátony által védett 12 km széles sekély lagúnát foglal magában. A korallzátony mentén számos
kicsi, lakatlan homok- és korall-szigetecske található.

A térkép közepén a Chesterfield és a Brampton zátony látható. A nyíllal jelölt kis V-alakú zátony a Chesterfield zátony és a
Chesterfield szigetek.
A Chesterfielden járt korábbi expedíciók tagjai, DJ8NK Jan és FK8GM Eric tanácsára a ‘Les 3 Ilots du
Mouillage’ nevű kis homokzátony csoportot céloztuk meg. Ezek a homokzátonyok a lagúna keleti széle mellett
helyezkednek el, a korallzátony mögött olyan helyen, ahol a korallzátony és a homokos part megfelelő védelmet
nyújt a hajó számára a nyílt óceán hullámaitól. Ha már ott vagyunk, eldönthetjük, hogy pontosan hol telepítsük
az állomást, remélhetőleg olyan helyen, ahol az antennáinkat is könnyen felállíthatjuk a vízben.

Az út Chesterfieldre

A Pedro II. névre keresztelt motoros hajóval mentünk. Ezt a hajót a néhai Peter Owen barátom hagyta rám.
Valójában ez a váratlan öröklés jelentette a kezdetét az eddigi expedícióinknak: VK9WWI a Willis szigetekről
2007-ben és VK9GMW a Mellish zátonyról 2009-ben.

Pedro II

Nem szép, de erős és megbízható.

A Pedro II (korábban Varzin) nagysebességű kereső és mentő hajónak épült. Bár erős, nem alkalmas hosszú,
távoli utazásokra. Tele tankkal 8 csomó (15 km/h) sebesség mellett 600 tengeri mérföldre képes (nagyobb
sebesség esetén sokkal kevesebbre). Mivel az oda-vissza út több, mint 1000 tengeri mérföld, a szükséges
többlet üzemanyagot póttartályokban kell vinnünk. A queenslandi Gladstone-ból indulunk, ami Chesterfieldhez
a legközelebb eső ausztrál kikötő.
A terv szerint október 26-ra a hajónak üzemanyaggal feltöltve és útra készen kellett állnia, minden szükséges
felszereléssel a fedélzetén. Ezután kivárva a megfelelő időjárást, bízhattunk benne, hogy valamikor november
2. vagy 3. körül elérhetjük Chesterfieldet. A CQWW CW verseny végéig, november 30-ig szándékoztunk
maradni. Ez összesen 6 hetet jelent: 2 hét a tengeren és 4 hét a szigeten. Nem csak az üzemanyagra kell nagy
figyelmet fordítanunk, hanem az élelmiszer-ellátásunkra is, mivel Pedro II korlátozott hűtő- és tároló
kapacitással rendelkezik.
Minden felszerelés elindult Miamiból Ausztráliába október 12-én. Én október 19-én értem Sydney-be és rögtön
repültem is tovább Új-Kaledóniába, hogy elintézzem a beutazási formaságokat. Nouméában FK8CP Remi volt
óriási segítségemre. FK8CP Remi segítsége alapvető jelentőségű volt, nélküle nem lett volna TX3A expedíció!
Október 25-re Tomi is és én is Gladstone-ban voltunk. Az üzemanyag-feltöltéssel és a hajó felkészítésével 26-
án reggelre végeztünk. Megfelelő időjárás volt éppen, készen is álltunk volna a kihajózásra, ha a FedEx
gyorsposta nem késett volna két, alapvető fontosságú felszerelést tartalmazó csomagunkkal. Végül
ellátogattunk a FedEx depójába, ahol egy alvó hivatalnok mellett a mi két hiányzó csomagunkat is megtaláltuk,
melyek 3 napja már ott hevertek! Gyorsan magunkhoz vettük a csomagokat és rohantunk vissza a kikötőbe,
beraktunk mindent a fedélzetre és kevesebb, mint egy órán belül már úton is voltunk.
Az előrejelzés csak rövid időre mutatott megfelelő időjárást és mindössze azt tette lehetővé, hogy elérjünk a
Saumarez zátonyig. A Saumarez zátony kb. félúton található Gladstone és a Chesterfield zátony között, és
viszonylag kényelmes megállóhely. A szél már az éjszaka folyamán felerősödött, nagy hullámokat gerjesztve,
melyek folyamatosan dobálták odébb a hajót. Október 27-én délután értük el a Saumarez zátonyt és nagyon
örültünk, hogy végre a zátony védő szárnyai alá kerültünk…

A Saumarez zátony mögött horgonyzunk

A zátony védelmet nyújt a nyílt vízről támadó hatalmas hullámoktól, melyek – mint messzebb látható - megtörnek a zátony szikláin.
A hajó orra előtt a távolban egy öreg hajóroncs látható.
Három napon keresztül vesztegeltünk türelmetlenül a Saumarez zátony mögött jobb időre várva, és figyeltük a
zátony külső részeit verdeső hatalmas hullámokat, miközben a szél egészen 30 csomó (56 km/óra) sebességig
fokozódott. Bár az előrejelzés jobb időt ígért, ez mégsem jött be... Október 31-én reggelre azonban végre a szél
19 csomóra mérséklődött, így hát úgy döntöttünk, hogy vállaljuk a még hátra lévő 290 tengeri mérföldes
átkelést, még ha nagy hullámokkal kell is szembenéznünk. Ahogy kiértünk a zátony védelme mögül, máris
szembe találtuk magunkat néhány nagy, meredek hullámmal. Bár a hullámok félelmetesek voltak, tudván hogy
a menetrendünk elég feszített és már a türelmünk is a végét járta, úgy döntöttünk, hogy belevágunk.
Az átkelés Chesterfieldre hosszú volt és kényelmetlen. Az erős ellenirányú áramlatok miatt lassabban
haladtunk, mint számítottuk. Néha 5 csomóig is lecsökkent a sebességünk! Eredetileg késő délutánra terveztük
érkezésünket Chesterfieldre, amikor még elegendő napfény van a lagúnán való áthaladáshoz, de az erős
áramlatok miatt csak késő éjjel, teljes sötétségben, november 2-án hajnali 2-kor értünk oda. Mivel éjjel
rendkívül veszélyes manőverezni a korallszirtekkel teletűzdelt vizeken, nem sokkal Isle Longoue előtt
lehorgonyoztunk – ami önmagában is elég veszélyes művelet - és megkíséreltünk aludni néhány órát, míg újra
elő nem tör a nappali fényesség.
A navigáció a korallszirtekkel teli vizeken keresztül óriási óvatosságot és jó fényviszonyokat igényel. Míg a
lagúna általános mélysége 30 méter körüli lehet – ami önmagában bőven elegendő egy olyan hajónak, ami
mindössze 1,5 méterre merül - a Csendes-óceánon a korall szirtek sűrűn törnek fel függőlegesen a mélyből,
gyakran elérve a felszínt is. A Chesterfieldhez hasonló távoli zátonyok esetében valószínűsíthetően csak a
legnagyobb szirteket listázzák, ezek mellett lehet akár több ezer felszín alatt lappangó kisebb szirt. Egy ilyen
korallszirtnek ütődés súlyosan károsíthatja a hajót és ilyen távoli helyen, mint Chesterfield, a hajó hajtóművében
bekövetkező legcsekélyebb kár is katasztrófához vezethet. Ezeken a vizeken akkor a legalkalmasabb hajózni,
amikor fent van a nap és így a korallszirtek a jól láthatók a lagúna kristálytiszta vízében. Szerencsére Pedro II
magas toronnyal rendelkezik, melynek magassága nagyszerű láthatóságot tesz lehetővé. Hátralévő utunkat
ebből a toronyból irányítva tesszük meg.
Chesterfielden
A reggelt a Chesterfield zátony korallszirtekkel tűzdelt vizeinek óvatos átkelésével töltöttük. Chesterfield két
határoló zátonyból áll egy 10 km széles, V alakú lagúnával együtt, ami a nyugati és a keleti zátony között
helyezkedik el.

A Chesterfield zátony

’Ile Longue’ a nyugati (bal) oldalon található. A ’Les 3 Ilots du Mouillage’ a keleti határoló zátony mögött van. A helyszín egy horgonyszimbólumhoz hasonlít.

Délelőtt 11-re érkeztünk a Les 3 Ilots du Mouillage nevű szigetcsoporthoz, mely három, láncban futó keskeny homokzátony-együttes, néhány száz méterre a keleti korallzátony mögött, azzal párhuzamosan. Ahogy a hajóból a homokzátonyokat vizslattuk, tulajdonképpen az antennáink részére kerestük a jó helyet és a megfelelő elhelyezést az állomás telepítéséhez. Miután a veszélyes korallszirteken túljutva a homokzátonyoktól kb. 500 méterre nyugatra lehorgonyoztunk, leeresztettük a csónakot és kimentünk a partra megfelelő helyet keresni a TX3A részére.

A legészakibb homokzátonyon kötöttünk ki. Itt a sátorveréshez elég magas lett volna a part, viszont a közeli vízben nincs olyan megfelelő lapos homokos rész, ahová az antennákat telepíthettük volna. Folytatva ezirányú keresgélésünket, délebbre sétáltunk az északi homokzátonyt apály idején a középsővel összekötő keskeny homoksávon. Hamarosan meg is találtuk a legpompásabb helyet antennáink részére: egy sekély lagúnát az északi és a középső homokzátony között. Ezt a területet kelet felől egy sziklasor, nyugati irányból pedig a homoksáv védi a hullámoktól. Bár nagyon stabil és széles antennatalpakkal rendelkezünk, és köteleket használunk az antennák rögzítéséhez, nagyon szerencsések voltunk, hogy egy ilyen jól védett helyre bukkantunk. Körülbelül két óra volt még hátra a teljes apályig, és a lagúna már félig vízmentes; apálykor tehát majdnem teljesen száraz. Ez megkönnyítheti az antennaépítést. Most már csak abban kellett nagyon bízni, hogy a koax- és vezérlőkábeleink is elég hosszúak ahhoz, hogy a sátorhelyig elérjenek…

Az antenna-lagúna

Ez a lagúna a Les 3 Ilots Du Moulliage csoport északi és középső szigete között helyezkedik el. A keleti oldalon (jobbkéz felől)sziklasor védi, míg nyugatról a sekély homoksáv nyújt neki védelmet. A kép a lagúnát apály és dagály között félidőben mutatja,amikor kb. 70 cm víz borítja.

Úgy döntöttünk, hogy a középső homokzátony legészakibb csücskén elhelyezkedő alacsonyfekvésű homokos
területen telepítjük az állomást. Ez a hely a lagúna déli peremén van - a kábeleink épp hogy elérnek idáig. A
középső homokzátony kb. 800 méter hosszú és 70 méter széles. A közepe tele van sűrű bokrokkal, ezek
madarak ezrei részére nyújtanak otthont: fészkeikkel, tojásaikkal, fiókáikkal, melyek aztán szerteszét szórva
megtalálhatók földön, ágon, de még a föld alatt is.
A következő két napot eszközeink partra szállításával, sátorveréssel és antennatelepítéssel töltöttük. Egy új
állomás felépítése nem egyszerű, és nem is könnyű. Bár próbáltuk a dolgokat leegyszerűsíteni, még így is
maradt rengeteg teendőnk. Ennek ellenére november 3-án este 7-re már készen álltunk arra, hogy
megmutassuk magunkat az éter hullámain. Amint az már tőlünk megszokott, 160 méteren kezdtünk dolgozni.
A TX3A állomás antennái
Mi elsősorban az alsó sávokra koncentrálunk, és mindig azon dolgozunk, hogy jó hatásfokú alsósávos
antennákat építsünk. A közvetlenül a tengervízben telepített egyszerű vertikális antennával kivételesen jó
eredményeket lehet elérni. A sós víz biztosítja a kis veszteséget és az igen lapos kisugárzási szöget, és
mindezt radiálok nélkül. Másrészről viszont a tengervíz ellenséges környezet: a sós víz korróziót okoz (már pár
órán belül), a hullámok ledönthetik az antennát, beázhatnak a tápkábelek és a vezérlőkábelek, stb… Ezen felül
az apály-dagály váltakozás – Chesterfielden 1,5 méter – befolyásolhatja a talpponti impedanciát és ez a
rezonáns antennák használhatatlanná válásához vezethet. Néhányan úgy gondolják, hogy a tengerparton, vagy
a víz szélén telepített vertikálokkal lehet jó eredményt elérni. A mi tapasztaltunk mást mutat: a lehető legjobb
eredmény érdekében az antennának a vízben kell állnia!
A sós víz előnyeinek maximális kihasználása érdekében készek vagyunk beletörődni a fentebb felsorolt összes
nehézségbe, és a vízben történő munkavégzés szükségességébe. Masszív antennatalpakat hoztunk,
rozsdamentes acélból készült alkatrészeket és sok-sok zsírt használunk a korrózió ellen - és nem zavar
bennünket a hideg víz.
A TX3A fő antennáját 3 db, alumínium talpra állított 18 méteres SpiderPole árbocra telepítettük. Az árbocokat
kötelekkel rögzítettük. Ez a felépítmény két különálló huzal-antennát tartott: az egyik az alsósávokra, a másik
pedig a felső sávokra (a 20 méteres sávra és felfelé) szolgált. Az alsósávos antenna egy klasszikus Tkonfiguráció,
mely egy 18 méteres függőleges és két 11 méter hosszú vízszintes huzalból áll. A mérete 160
méterre elektromosan rövid ugyan, de tudtuk, hogy jól fog sugározni 30-tól 160 méterig. A másik antenna egy
3x2x5 méteres háromszög huzalrendszer, melyet a rögzítőkötelek tartanak. A földelést a fém antennatalpak
biztosítják, melyeket mindig sós víz vesz körül. Radiálokat nem használtunk.

24 órával később
A három darab 18 méteres SpiderPole négyágú talpakon áll, melyek tökéletes földelésként is funkcionálnak. A talpak ágai egyenként3 méter hosszúak, így jó támaszt nyújtanak és nagy felületű érintekezést biztosítanak a tengervízhez. A középponti árboc talpa 2,5méter magas, melynek tetején helyezkedik el az antennahangoló. A fenti kép 0,5 méteres vízszintnél készült, mely további egymétert fog még emelkedni a dagály eléréséig, de a hullámok nem érhetik el az antennahangolót. A koax kábelt és a vezérlőkábelt aképen látható cölöpök tartják a víz felett. Így kevés az esély, hogy a víz bejusson az esetleges repedéseken, vagy törésekenkeresztül a koax- vagy a vezérlőkábel köpenyébe. A képen látható fehér vonalak a rögzítőkötelek.

Az alacsony impedancia és a minimális földelési veszteség elérése érdekében az antennahangoló földeléscsatlakozóját
négy darab párhuzamos 3 mm átmérőjű sodrott szigetelt vezetékkel csatlakoztattuk az
antennatalphoz. A koax és a vezérlő kábel végét fojtóba tekercseltük, melynek hatását ferritekkel fokoztuk. Ez
biztosította, hogy a koax és a vezérlő kábel külső pajzsa ne vezessen vissza rádiófrekvenciás áramokat,
amelyek torzíthatják az antenna sugárzási karakterisztikáját (különösen a felsőbb sávokon).
Az ábra mutatja az antenna méreteit. Mivel nem rezonáns antennáról van szó, a méretek nem kritikusak. (Ha az antenna rezonás volna, a talpponti illesztés a vízszintnek csak egy bizonyos szintjén volna megfelelő.)
A feltüntetett méretekkel lapos sugárzás érhető el minden sávon. A felsősávos „háromszög” pedig valójában egy vastag huzal. A szimpla huzallal ellentétben szélesebb a sávszélessége és egyik sávon sincs túl nagy talpponti impedanciája, ami lehetővé teszi, hogy ne jelenjen meg túl nagy feszültség az antennahangoló kimenetén. A T függőleges szárának átmérője 3mm, az összes többi huzalé 1 mm.

Az antennahangoló

Ahhoz, hogy az árapályváltozás által okozott talpponti impedanciaváltozást kiküszöböljük, és egyszerűsítsük a
"nem-rezonáns" antennavezetékek táplálását, egy kisveszteségú házi készítésű automata antennahangolót
használtunk. A hangolónak két kimenete van. Az egyik az alsósávos antennát táplálja, míg a másik a
felsősávos antennához csatlakozik. Az antennahangoló víz- és korrózióálló, valamint 1 kW teljesítményt bír
minden sávon.

Az 1 kW-os házi készítésű automata antennahangoló

Első éjszakánk a Mágikus Sávon

November 3-án 1100 UT-re jár az idő, éppen befejeztük a főantennánk telepítését és áll a sátrunk. Bekötöttük a
rádiót, a számítógépet, a végfokot, az antennahangolót, a vezérlőkapcsolót, a koax és vezérlőkábeleket, az
akkumulátorokat és az akkutöltőket. Generátorunk vidáman dorombol, a nap éppen most bukott alá a Korall
tenger sötét hullámai mögött, antennáink büszkén feszítenek a lagúna dagályhoz emelkedő vizében.
A K3-at bekapcsolva 1830,5 kHz-re állunk. Az antennahangoló automatikusan elkezd hangolni és
másodperceken belül kivillan a zöld fény: jó az SWR. Lassan növeljük a teljesítményt 1000 wattig és örömmel
tapasztaljuk, hogy minden stabil: nincs szikra, nincs üzemzavar – a kimenő teljesítmény és az SWR állandó
marad. Néhány másodpercen belül FK8CP már adja is az 599 pluszos riportot, tudta, hogy csak mi lehetünk,
aki hangol. Jól van. Tehát van kimenőjel! Néhán szót váltva Rémivel máris VK3ZL hív minket. Bob tudatja
velünk, hogy ő is 599 plusszal hall bennünket. Ez mégjobb hír! Ezután RW0LT tűnik fel újabb 599 riporttal. A
megkönnyebbülés érzése uralkodik el felettünk: működik az adóantennánk!
Átmegyünk simplexből splitbe és eleresztjük az első CQ-t: “CQ TX3A DWN 5”. Az els hívó JA2CXF 1122-kor.
Őt JI1BEX követi. Ezután W5UN toppan be stabil 599 jeleket produkálva 1123-kor. Döbbenet, hogy jön! 5 kHzcel
lentebb veszünk, 1825.5 környékén. A JA-állomásokat 1825.0 alatt, Észak-Amerikát pedig 1825.0 felett
várjuk. E furcsa elrendezésnek az az oka, hogy a japánok nem adhatnak 1825.0 kHz felett. Úgy tűnik, hogy a
JA és észak-amerikai állomások ily módon való elkülönítése nagy segítséget jelent. Itt a JA állomások jelei
sokkal erősebbek, mint az észak-amerikaiaké. A kettőt elkülönítve lehetővé válik, hogy a gyengébb északamerikaiakat
is jól tudjuk venni. Amikor 1825.0 alatt dübörögnek a japánok, sokkal gyorsabbak vagyunk, mert
nem kell időt vesztegetnünk a gyenege észak-amerikai állomások JA pile-up-ból való kihalászásával. A zajszint
kb. S6 az adóantennán és tudjuk, hogy néhány napon belül, ahogy a nagyobb állomásokat már megcsináltuk,
szükségünk lesz néhány jó, alsósávos vevőantennára. Egyelőre viszont vételoldalon jól megvagyunk az
adóantennával is.
Ahogy a lemenő nap Észak-Amerikán keresztül nyugat felé halad, a keleti-parti állomásokat lassan középnyugatiak
váltják fel és hamarosan már W6-osok és 7-esek hívnak. Folyamatosan magas QSO átlagokat
produkálva dolgoztunk a JA és NA állomásokkal egészen 1301-ig, amikor megjelent UA4LY, az első európai
hívó. A következő két órában JA-t, NA-t, EU-t felváltva osztottuk. Akár a 40 méteres sávon lennénk, pedig ne
felejtsük el, hogy 160 méteren vagyunk!
Az észak-amerikaiak lassan elcsendesülnek, az európai terjedés pedig egyre inkább nyugatra fordul. GM3POI
az első nagy-britanniai állomás 1621-kor. Megdöbbentő – még teljes nappali világosság lehet náluk! Munkánkat
EU (és JA) állomásokkal folytatjuk tovább, mígnem a sáv 1903-kor YU1FW QSO-jával bezárul Európára is. A
nap már fent van és 517 QSO-val a logban véget ért az első „Top Band”-éjszakánk. Micsoda éjszaka volt!
A logot pendrive-ra mentem és egy zárható vízhatlan tasakba teszem. Átváltunk 80 méterre, Tomi máris osztja
a népet, gyorsan pile-up-ot generál. Én magam átúszom a hajóra a nadrágom hátsó zsebében a tasakkal. Egy
gyors (forró) zuhany a fedélzeten és már töltöm is a QSO-kat az online logba és az LoTW-re, lekezelem az emaileket,
rögzítem a logot és írom a napi híreket a weboldalunkhoz.
Tevékenységeink
Hamar ráálltunk egy bizonyos rendszerességre. Éjszaka az alsó sávokon – főleg 160 méteren – dolgoztunk,
ahol én többnyire a 160 méteres forgalmat kezeltem. Tomi 160-on, 80-on és 40 méteren dolgozott az éjféltől
hajnali 3-ig tartó váltásban. A nappal folyamán Tomi kezelte a pile-up-ot azon a sávon, ami éppen a legjobban
ment. Nem volt előre megtervezett munkaterv, vagy időbeosztás, mindig azon a sávon dolgoztunk, amelyik
éppen a legmagasabb QSO arányt produkálta részünkre. Reggelente, miután elúsztam a hajóig,
megválaszoltam az e-maileket, feltöltöttem a logot, összefoglaltam az elmúlt 24 óra történéseit a friss hírek
rovat részére és időnként képeket is feltöltöttem a TX3A honlapra. A legtöbb reggelen Tomi 9 körül jött a hajóra,
hogy zuhanyozás és gyors reggeli után már siessen is vissza a szigetre a pile-up-hoz. Én ezalatt vagy halat
fogni mentem, vagy vissza a szigetre új antennákat telepíteni, vagy megjavítani, amit éppen kellett.
Amint a második állomást is üzembe helyeztük, onnatól kezdve néhány órát RTTY módban, vagy 30/40 m CWn
is dolgozhattam. A napi egyetlen meleg ételünk a hajón készült, és a szigeten fogyasztottuk el délután 4
körül. Vacsora után feltöltöttük a generátort, megtettem a napi utolsó ellenőrzéseket és igazításokat a
sátrunkon és az antennákon, hogy éjszakára mindig minden rendben legyen. Rendszerint d.u. 6-tól aludtam két
órát hiszen este 8-kor már várt rám az észak-amerikai terjedés 160 méteren. Átlagban napi 20 órát voltunk a
sávokban.
Berendezéseink
Két Elecraft K3 adóvevőt vittünk magunkkal. Volt két 500 wattos félvezetős SG-500 végfokunk, melyeket házi
készítésű osztó-közösítő eszközpár felhasználásával közösítettünk. Ez a felállás egy teljes kilowatt
kimenőteljesítményt eredményezett. A két 500 wattos végfokból álló rendszer magában hordozza a saját
redundanciáját. Ha az egyik végfok meghibásodik, csak visszaváltunk a másikra, miközben jeleink erőssége
mindössze 3 dB-lel csökken.
Az antennahangolót a sátorból lehetett távvezérelni. A vezérlőt a K3 adóvevővel és a kettős SG-500 végfokkal
egy teljes egységes rendszerbe integráltuk. A sávváltáskor a vezérlő automatikusan leválasztja a végfokot,
hangolásba teszi az alapkészüléket és áthangolja az antennahangolót az új sávra. Az adóvevő, a vezérlő és a
végfok – egy ALC csatlakozást is beleértve a rádióhoz – közötti reteszelés lehetővé teszi, hogy a hangolás
alacsony teljesítményszint (kb. 20 watt) mellett történjen, továbbá biztosítja, hogy nagy SWR értékre ne
lehessen rákapcsolni a végfokot, vagy hogy az antennahangolóra addig ne kerülhessen nagy teljesítmény,
amíg rendesen ki nincs hangolva.
Az automatizáltságnak és védelemnek ez a szintje nem csupán egy önmagáért való gyakorlatozás a műszaki
lehetőségek gazdag választékában. Az automatizáltság biztosítja, hogy véletlen esemény folytán ne tehessük
tönkre a berendezésünket: még ha fáradtak, vagy zaklatottak vagyunk is, vagy félálomban vagyunk a hosszú
éjszakai munkától, vagy éppen nagyon sietünk. Csere-berendezéshez nehéz hozzájutni egy olyan távoli
helyen, mint Chesterfield!
A logot az adóvevőhöz csatlakoztatott laptopon vezettük. Az N1MM logvezető programot használtuk, mely úgy
tűnik, jobb adatmegőrző képességgel bír, mint a WriteLog, mellyel sok QSO-t veszítettünk a Mellish zátonyon.
Az RTTY állomás a második K3 adóvevőből és egy IBM laptopból állt, melyen az N1MM és az MMTY szoftver
futott. Az audió jelfolyamban leválasztó trafót használtunk a számítógép és a rádió között. Időnként ezt az
állomást használtuk második állomásként az egyes sávokon jelentkező plusz igények kielégítésére is.
Az adóvevők, a végfokok, az antennahangoló és a vezérlő mind 12 V DC-ről működtek. Gépkocsi
akkumulátorokat használtunk, melyeket három különálló töltő folyamatosan töltött. A legfontosabb előnye ennek
az elrendezésnek – a tartalék energia biztosításán túl –, hogy az akkumulátorok pufferként szolgálnak, így egy
egyszerű kisteljesítményű generátor alkalmazása is elegendő. Valóban, a teljes expedíciót végig egyetlen 1,5
kW-os Honda AC generátor szolgálta. Ennek a konfiguráció a hatásfoka is nagyon jó, mert a generátor szinte
végig egyenletes terheléssel működött. Az expedíció 28 napja alatt összesen 300 liter üzemanyagot
használtunk el, ami kevesebb, mint 11 liter (2,8 gallon) naponta, vagy másképpen 8,5 ml QSO-nként!
További antennák
Az első 10 napban folyamatosan antennákat építettünk, vagy újratelepítettük őket. Valaki ezt írta egyszer a
DXcluster-be: „Fejezzétek be az antenaépítést és kezdjetek rádiózni”. Különös, hiszen november 3. este óta
szinte megállás nélkül rádiózunk, kivéve azt a napi két órát, mikor Tomi kimegy a hajóra, és azt az egyetlen
háromórás periódust, amikor le kellett engednünk a főantennát, hogy újrakössük a huzalokat, melyeket a
nekirepülő madarak szakítottak szét. A maradék időben, akkor is, amikor én magam új antennákat telepítettem,
Tomi folyamatosan rádiózott, gyártotta a TX3A QSO-kat.
Az elsődleges cél a 160 és 80 méteres vevőantennák telepítése volt. Még a Saumarez zátonyon, míg jobb
időre vártunk, több vevőantennát is lemodelleztünk abban a reményben, hogy a szigeten majd megvalósítjuk.
Bár volt némi elképzelésünk a terület elhelyezkedését illetően és tudtuk, hogy lesz hely elég egy, vagy két
Beverage telepítésére, a sós víz közelsége szkeptikussá tett bennünket ezek hatásosságát illetően. Korábban,
még Miamiban N4IS Carlossal közösen a Waller Flag nevű hordozható és forgatható antennával kísérleteztünk
(ld. N4IS weblapján http://www.n4is.com/wf/NEW_WF.html), de nem dolgoztuk ki mechanikusan. (Egy általunk
még kezelhető méretű flag antenna nagyon rossz jel/zaj viszonnyal rendelkezik.) A Waller Flag koncepcióját és
Dr. Dallas Langford fázistáplált delta flag rendszereken végzett munkáját követve egy új antennamodellel
rukkoltam elő, ami két fél delta formát kapcsol össze fázistáplált hurkot alkotva, anélkül, hogy szükség volna két
impedancia transzformátorra, két lezáróellenállásra és a szokásos fáziskábelekre és közösítő áramkörökre. Ezt
a modellt dupla-fél-delta-huroknak (DHDL) neveztem el. A DHDL-hez két db 8 m-es árboc és egy rövid (1,5
méter magas) középponti rögzítőkaró szükséges. Az RDF 9.8 dB és csak 20 méter hosszú.

Először Észak-Amerikára húztunk fel egy DHDL-t. Elég jól működött. Sokkal csendesebb volt, mint az
adóantenna, ami a legtöbb éjjel S6, néha S9 zajt is produkált. A következő napon telepítettünk egy 250 méter
hosszú Beverage-t EU/JA irányra (JA majdnem ugyanaz az irány, mint EU). A Beverage nem volt jó, így a
következő nap EU-ra is telepítettünk egy DHDL-t, ami viszont szépen működött. A rákövekező napon Észak-
Amerikára is megpróbáltuk a Beverage-t. Ez sem működött! Még nem adtuk fel, úgyhogy újabb Beverage
telepítése következett az EU/JA irányra, de ezúttal a lehető legtávolabb helyeztük a tengervíztől, bár így a
hossza 180 méterre csökkent. Ezen az éjen kellemes meglepetésben volt részünk: ez az újabb Beverage már
működött. Sőt, még kicsit jobb is volt, mint az EU-DHDL. Ez nagyon hasznos volt számunkra, mivel
összehasonlítást tehettünk a rövid Beverage és a DHDL között. A Beverage-nek nagyobb volt a zaja a DHDLnél,
de a hasznos jelek is erősebbek voltak rajta. Először még megtartottuk az EU-DHDL-t, mivel jobb
kisugárzási szöge volt EU-ra, sokkal kisebb zajszinttel. Később szétberheltük a koaxát, hogy a Beverage-t
megfordíthatóvá tegyük EU LP-re, és bár végül egyetlen ilyen összeköttetés sem született 160 méteren, Új-
Zéland nagyon jól szólt vele!
Amikor már elég jó vevőantenna farmunk volt, telepítettünk egy antennát a második állomás részére is, melyet
a felsősávos RTTY munkára kívántuk használni. Egy egyszerű vertikált készítettünk a maradék 8 méteres
üvegszálas árbocból, melyet egy gyári SG-235 automata hangolón keresztül tápláltunk meg. Ezt az antennát a
víz szélén telepítettük három darab félig emelt radiállal. Nagy sietségünkben elfelejtettük bekötni az
antennahuzalt az antennahangoló kimenetébe! Ennek ellenére a hangoló kihangolta, és reggelig nem is
sejtettük, hogy a több mint 100 RTTY QSO-t közvetlen antenna kapcsolat nélkül követtük el! Az RTTY
operátorok némelyike nyilvánvalóan nagyon jó vevővel rendelkezik…

Az RTTY állomás antennahangolója az első napon.

Elfelejtettük csatlakoztatni az antennahuzalt a hangoló antennakimenetéhez. Így is csináltunk több, mint 100 QSO-t...
Karbantartási feladatunk is volt rendesen. Több napon át küzdöttünk generátor-problémával. Volt két 1,5 kW-os
benzinüzemű Honda generátorunk. Az egyik masszív rádiófrekvenciás szűrővel volt felszerelve, elsősorban
nyilván ezt használtuk. Sajnos rövid időn belül elkezdett egyenetlenül működni, és néha teljesen ki is hagyott.
Átváltottunk a tartalékra – amin nincs szűrő -, ám néhány órán belül ez is ugyanazt a jelenséget produkálta.
Végülis a hiba okát az üzemanyagtartály elszennyeződésében és elvizesedésében találtuk meg. Ezt a tartályt a
csónakból vettük ki a generátor saját üzemanyagkapacitásának kibővítésére. Sajnos az évek során a tartályban
összegyűlt egy kis víz és piszok, ami bekerült a generátorunkba. Amint kitisztítottuk a tartályt, megszűnt a
probléma.
A 10. napon elromlott a hajó fagyasztója is. Vonakodtunk attól, hogy szétbontsuk, mivel a fagyasztó ugyanarról
a rendszerről működött, mint maga a hűtő, ami viszont továbbra is jó volt. Három napig degeszre ettük
magunkat, a maradékot pedig egy hatalmas tál fűszeres curry-nek csináltuk meg (ily módon a hűtőben még
több mint egy hétig eláll). Mindezek után egy nappal a fagyasztó újra működni kezdett!
A K3 rádiók egyike is elromlott, 10 wattnál több nem jött ki belőle. Végül megtaláltuk a probléma okát: elszállt
egy PIN-dióda az adás-vétel kapcsolóban. Szerencsére volt nálunk tartalék PIN-dióda, kicseréltük, és máris
újra két rádióval nyomulhattunk.
Az antennákat folyamatosan karban kellett tartani. A hullámok kárt okoztak néha, a madarak pedig
rendszeresen széttépték a huzalokat. Egyszer kontakthibát észleltünk az antennahangolón. Az erős szél miatt
nem akartuk leengedni a főárbocot, így a vízben állva kellett javítani a hangolót. Azért nem semmi dolog 1,2
méteres vízben állva érzékeny elektronikán dolgozni!
Összességében, bár a karbantartási feladatok adtak némi elfogalaltságot, ritkán adódott olyan probléma, ami
miatt huzamosabb ideig szüneteltetni kellett volna a forgamazást, néhány óránál hosszabb kényszerszünet
sohasem volt. Egy előnye a sok házi készítésű eszköznek biztosan van: tudjuk, hogyan kell megjavítani.

Pile-up kezelés

A pile-up hatalmas volt és fülsüketítően lármás. Bár nem mindenki viselkedett megfelelően, nagyon élvezetes
volt a pile-up-ot kezelni, mert a hívó állomások túlnyomó többsége fegyelmezett volt és tudta, hogyan kell DX-et
csinálni.
Bár voltak kivételek. Egy ritka DX-et megcsinálni természetesen versenyhelyzetet teremt, így mindig van
lökdösődés, tolakodás. Néhányan azonban kilógtak a sorból és felesleges QRM-et okozva hátráltattak
bennünket és a többieket is. Álljon itt egy rövid lista arról, amit egy operátornak egyáltalan NEM szabad
elkövetnie, amikor DX-et akar csinálni:
1. Ne hívd QSO közben!
2. Ne hívd, ha más hívójelet kér!
3. Ne hívd, ha nem hallod!
A hatásos módszer DX-et csinálni 160 méteren nem ugyanaz, mint a felső sávokon. 160-on legalább kétszer
kell adnod a hívójeledet. (A felső sávokon csak egyszer!) 160-on az ideális adási sebesség nagyban függ a
terjedéstől. Ha rossz a terjedés, lassíts! De 10 WPM (50 karakter/perc, CPM) alá ne lassíts, mert a nagy
halászhálók jelzőbójái (jeladók) 5-6 WPM közötti sebességgel adnak és nem szerencsés, ha egy ilyennel
tévesztik össze a jeleidet! QSB esetén tekerj fel 20-25 WPM-re. Ha már a DX hibátlanul levette a hívójeledet és
riportot ad, ne a hívójeleddel kezdd a választ, és főleg ne többször is ismételve. A DX azt hiheti, hogy azért
ismétled, mert rosszul vette a hívójeledet, és a QRM miatt még a végén elbukod a QSO-t. A legjobb, ha csak
ennyit adsz: „R 5NN hívójel TU”. Néha hasznos a valódi riport is, de csak akkor, ha a DX jól hall bennünket.
Felsősávokon a sebesség a lényeg. A számodra kényelmes legnagyobb sebességgel hívd meg a DX-et és ne
adj semmi olyat, ami nem fontos. Csak egyszer add le a hívójeledet. Amikor a DX neked ad riportot, elég csak
annyit adni válaszként, hogy „5NN”, vagy „5NN TU”. Ne foglalkozz az udvariaskodással, a legilledelmesebb
dolog, amit ilyenkor tehetsz, ha gyors vagy és továbbállsz: mások órák (esetleg napok) óta ott várakoznak!

HA7RY Tomi, nappali pil-up-ot kezel. Baloldalon az RTTY állomás látható.

Az élet Chesterfielden

A napi 20 óra intenzív pile-up izgalmán felül hangulatos életünk volt Chesterfielden. Tomi leginkább a szigeten
tojást rakó teknősökbe szeretett bele. Ezek hatalmas zöld tengeri teknősök (Chelonia mydas), melyek éjjel
jönnek a partra tojást rakni. Valami oknál fogva egyiküknek megtetszett a sátrunk és nem tágított, mindenáron
be akart menni. Talán csak egyszerűen kíváncsi volt, vagy bent akart tojást rakni. Néha a teknősök
összegubancolták a kábeleinket, az egyik pedig lyukat tépett a sátor oldalába. Ennek ellenére nagyszerű
„látogatóink” voltak, és kellemes kikapcsolódást jelentettek nekünk.
Táborhelyünk a sziget északi csücskén volt, a déli irányban lévő bokrokban fészkelő rikoltozó madarak
többségétől távol.

A TX3A táborhelye

Az előtérben látható a generátor. Mellette a kis kékszínű sátor az üzemanyagnak biztosított árnyékos helyet. Jobbra a két árboc félúton a generátor és a sátrunk között az észak-amerikai DHDL antennát tartja. Mellettük balra a víz szélénél az RTTY vertikál látható. A sátrat a fő szélirány felőli oldalon uszadék bambusz törzsek segítségével rögzítettük. A háttérben az antenna-lagúnalátható.

Összességében az időjárás végig kedvező volt a szigeten tartózkodásunk teljes ideje alatt. Erős szél fújt szinte
végig, ami időnként a hajón tartózkodást kényelmetlenné, ám a nappali hőmérsékletet elviselhetőbbé tette.
Éjszakánként a szél a páradús, ködös levegőben gyakran már-már szinte csípős hideg érzetét keltette. A köd a
tőlünk mindössze héhány száz méternyire keletre lévő zátony szikláin megtörő nagy hullámok folyamatos
munkájának eredményeként keletkezett. Az erős szél csak antennamunkák idején jelentett igazán problémát. A
nappali hőmérséklet kellemes, 26-27 Celsius fok körüli volt, és csak néha esett az eső, de sosem jelentős
intenzitással.
A sziget hatalmas mennyiségű madárnak ad otthont. Ezek főként fregattmadarak (Fregata magnificens),
kormos csér (Sterna fuscata) és szulafélék (Sulidae). Éjjel-nappal hatalmas ricsajt csapnak. Előző expedícióink
tapasztalatai alapján tudjuk, hogy nem árt zajvédett fejhallagatókkal útrakelni, ennek előnye ismét
bebizonyosodott. Éjszakánként remeterákok (Paguridae) hada érkezett látogatóba, és előszeretettel tettek
felfedező körutat a sátor belsejébe. Ételmaradék után kutattak és ki-be járkáltak, mintha csak az övék lenne a
sátor…

Sátorbontás

A közel 30 nap Chesterfielden úgy elszállt, mintha csak 3 nap lett volna! Részben az izgalmak, részben a
folyamatos elfoglaltság miatt alig vettük észre az idő múlását. November 28-ra már több mint 30.000 QSO-nk
volt. Mivel Tomi egykezelősként indult a CQWW DX versenyben, előtte a november 28-i éjszakát a hajón
töltötte, megpróbált kicsit felzárkózni az alvásban. Én ezt az éjszakát 160 méteren töltöttem. Jó terjedést
követően nagyszerű érzés volt a TX3A hívójeltől 270 újabb Top Band-QSO-val búcsúzni. Tomi reggel átjött a
szigetre, átkonfiguráltuk az állomást a versenyhez – Tomi alapkészülékkel fog dolgozni - ezután magára
hagytam és elmentem búvárkodni!
A verseny alatt a terjedés gyenge volt a kis teljesítményhez mérten, így Tomi nem csinált kiemelkedő
mutatványt. Még így is, a verseny és a TX3A expedíció végére összesen 36.148 összeköttetést naplóztunk!
Ami számunkra még ennél is fontosabb, hogy ebből 3.435 QSO 160 méteren született. A végleges számok
sávonkénti és üzemmódonkénti bontásban a következők:

A fenti adatokból egyértelműen kiderül, hogy mi alapvetően CW-operátorok vagyunk. Egy rendellenességet a
számok között mindenképpen ki kell, hogy emeljünk: a 40 méteres CW QSO-k száma sokkal magasabb
kellene, hogy legyen. A kínai „Dragon” rövidhullámú radar miatt lett alacsony, ami időnként nagyon
megnehezítette a 40 méteren folyó munkát.
December 1-én hétfőn korán reggel elkezdtük lebontani az állomást. Másnap reggelre indulásra készen kellett
állnunk, mert az előrejelzés csak egy szűk intervallumban jósolt megfelelő időjárást, amit nem akartunk
elszalasztani. Már a verseny vége előtt elkezdtük átvinni a hajóra a már nem használt eszközöket és lebontani
azokat az antennákat, amelyeket Tomi már nem használt. Amint végetért a verseny, teljes sebességre
kapcsoltunk. Kemény, megfeszített munka volt. Leeresztettük és szétszereltük az antennákat, összepakoltuk a
rádiókat, végfokokat. Amint összecsomagoltunk, már hordtuk is a csomagokat a hajóra. Lebontottuk a sátrat,
feltekertük a sok koaxkábelt, a vezérlő és tápkábeleket, legvégül vittük a generátort és a maradék
üzemanyagot. Délután 5-re mindent eltakarítottunk a szigetről. Utolsó ellenőrzésként tettem még egy kört a
szigeten, hogy egyetlen apró hulladék sem maradjon utánunk, és hogy készítsek még néhány fényképet.
A munka a felszerelések tisztogatásával az estébe nyúlva a fedélzeten is folytatódott. Este 9-ig abba sem
hagytuk. Végül mindent megtisztítottunk és biztos helyre pakoltunk. Bár már holtfáradtak voltunk, azért annyi
erőnk még volt, hogy frissen fogott mahi-mahiból és sonkából készítsünk magunknak egy hatalmas vacsorát,
és kibontsuk a hajón található egyetlen üveg borunkat: egy palack 1997-es Fox Creek-i Shirazt. Ünnepeltünk
hát egy kicsit hogy azután a fáradtságtól végképp elalélva álomba zuhanjunk.
Reggel 7-kor (december 2-án) felhúztuk a horgonyt és teljesen nyugodt időben nyugat felé fordultunk és búcsút
intve, magunk mögött hagytuk Chesterfieldet. Utunknak a következő reggelig tartó első szakaszát a Frederick
zátonyig nagyon kellemes körülmények között tettük meg. Itt két napig maradtunk, ezalatt főleg aludtunk, de
búvárkodásra is jutott idő. Mikor már készen álltunk a továbbhaladásra, a jó idő véget ért, így utunk második
szakaszát erős szélben és háborgó tengeren kellett megtennünk. Mivel a hullámokkal egyirányban haladtunk,
átkelésünk egyátalán nem volt kényelmesnek mondható, és az út nagyrészén csak halásztunk. Első
érintkezésünk a civilizációval az ausztrál vámhatóság volt, 180 mérföldre az ausztrál partoktól. Következő este
elértük a szárazföldhöz közeli Whitsunday szigeteket. Lassan visszatértünk hát kiindulási helyünkre; a TX3A
expedíció végetért!

Köszönetnyilvánítás

FK8CP Rémi Tussard óriási szerepet játszott a TX3A engedély megszerzésében, majd meghosszabbításában.
Ő intézte el azt is, hogy a beutazáshoz nem kellett elvinnünk a hajót Nouméába. Rémi segítsége nélkül a TX3A
expedíció nem jöhetett volna létre! Köszönetet mondunk HA5X Hildebrand Krisztiánnak a TX3A weblap és a
logkereső létrehozásáért és kezeléséért, HA5PT Holman Tamásnak a QSO-k közel valósidejű feltöltéséért az
LoTW-re és az e-QSL-re. Köszönjük DJ8NK Jannak és FK8GM Ericnek - korábbi Chesterfield-expedíciósoknak
– az állomáselhelyezéshez adott hasznos tanácsokat. Köszönet illeti W8UVZ George Taftot is öszönzéséért és
útmutatásaiért, valamint N4IS Carlost a flag vevőantennákhoz és más berendezésekhez nyújtott segítségéért.
Őszinte köszönetünk minden adományozónak nagyvonalú hozzájárulásukért.

Angolból fordította Provics Ferencs HA8KW (2010. február 17.)

Lesotho, Afrika

Holnap, 2009. július 29-én várható HA5AO Pista megjelenése a sávokban 7P8AO hívójellel!

Visit:

http://ha5ao.novolab.hu/

Corall Islands, Australia

Továbbra is népszerű célja a DX-expedícióknak a Korall tenger Ausztrália mellett. Úgy hírlik az IOTA vadászoknak ismét egy új sziget kerülhet be a levadászottak közé ha az expedíció célt ér az Új-Kaledónia közelében található Chesterfield szigeten.

TX3A november 23-tol, december 6-ig tervezi az aktivitást -főleg az alsó sávokon..  

Valószínű, hogy az  FK/AA7JV vagy FK/HA7RY hivojeleket is használják majd.

Az expedíció weblapja:  

www.tx3a.com

Photo credit: Gary Chen

HA7 TM expediciói:

http://www.ha7tm.hu/

Online logok ugyanott!

Palau szigetek 2008. november 22 - december 3.

Nemzetközi DX-expedíció Bajo Nuevo and Serrana Bank szigetekre

Az online log és az expedíció weblapja már nem elérhető!

http://www.5k0t.com/

Néhány kép a veszélyes vállakozásról itt látható:

http://ha5pt.hamradio.hu/Bajo_Nuevo/thumb.html

Az 5K0T-vel november 14-től december 15-ig dolgoztak

Egy korábbi expedíció az év elején:

A C6AGU hívójellel dolgoztak 2008. február 11-től március 5-ig a Bahamas Rum Cay szigetről.

Info from HA7RY

FW5RE Wallis szigetek 2008. január 21. -február 21.

Az expedíció webhelye:

http://www.ha0du.com/index.php

DXpedition of the Year 2007

HA8MT, Fero fedezte fel...hogy
lehet szavazni a 2007-es év DX expedícióira.

A szavazatot itt lehet leadni: http://6ew0.pollhost.com/

A jelölt DX expedíciók között van HA7RY/AA7JV "kirándulása" is.
-és jelenleg vezet, azaz a legtöbb szavazatot kapta!

Még lehet újabb szavazatokkal erősíteni!

Forrás: Pannon DX Klub levelezolista 2007. december 3.

Egyiptom

2007. november 21-28. SU8BHI

Csütörtökön már tesszük fel az antennákat, és  próbáljuk az állomást. HA3JB nevén van az adóengedély:  SU 8 BHI, de még előtte  bemegyünk az ottani NHH-ba, kérni nekem is  hívójelet, vagy engedélyt arra, hogy a BHI-val én is dolgozhassak.  Szombaton 00.00 UTC és vasárnap 23.59 között résztveszünk a CQ WW DX CW  versenyen. Előtte és utána SSB, RTTY  és SSTV is működik.  Nov. 28.-án este jövünk haza.  A legénység tehát:  HA3JB-Gabi,  HA5FA-Jenci  és HG5YFA-Erzsébet. 73 de HA5FA Jenci

Lichtenstein

Összességében 5700 QSO-t naplóztunk öt és fél napi aktív munkával. Igéretünkhöz híven főleg 160 és 80 méteren dolgoztunk. Ezen a két sávon közel 4000 QSO-t csináltunk. A top band-en sikerült összehozni 19 japánt, több száz USA és kanadai állomást, a rengeteg európai mellett. 73 de HA4XG Géza

Pasman sziget JN73QW

2007 november 1-5. IOTA EU170

Az expedícióban HA5KKC csapata vett részt:

HA7CR Miki   HA5AHX Pistike   HA5LV Viktor     HA5MA Laci

Részletes beszámoló képekkel:

http://home.hu.inter.net/kviktor/

Thassos sziget KN20in

2007. október 24- november 8. J48 XY KN20IN

A csapat: HA2VR-Gyuszi, HA5OV-Péter, HA6NL-Laci, HA6PS-Zsolt, HA7JJS-Sanyi, HA6PL-Laci. Néhány szám: összesen kb 25.000 QSO az RH-sávokban, jó néhány 2 méteres direct és MS-összeköttetés. Több mint 3800 QSO a CQ-WW-SSB-n, Több mint 4000 a HA-QRP-n. A részletes beszámoló rövidesen olvasható lesz a http://www.radiovilag.hu/ honlapon. 73 de HA6NL Laci

Willis Island DXpedition QH43xv

VK9WWI 22th Sept.-03th Oct. 2007

Blog, képek AA7JV George, HA7RY Tamás tapaszatalatairól magyar és angol nyelven:

http://www.vk9wwi.hamradio.hu/

Korfu DXpedition

J48XG, September 2007.

Géza a honlapjukon részletesen leírja a szerzett tapaszatalatait és az utazók számára fontos, hasznosítható tanulságokat:

http://www.c3.hu/~ha0khw/j48xg.html

Az alábbi meteornyomvonalas öszzeköttetések kerültek a logba: